A fel nem dolgozott traumákra jellemző hasonlat egy behegesedett fekély, ami hol begyullad, hol visszahúzódik, de el nem múlik. A fekélyek kimetszése fájdalmas élmény, ami miután begyógyul egy heget hagy maga után, ami egész életünkre velünk marad, már nem leszünk ugyanazok, mint azelőtt, mégis tovább élünk. Életünk előrehaladtával már senki sem olyan, mint korábban volt, fejlődünk, fokozatosan lényünk összetettebb változatává válunk integrálva a tapasztalatokat, traumákat, élményeket, stb.
Vannak élettani krízisek és vannak traumatikusak. Mindegyikre jellemző, hogy valahogy megküzdünk velük, a kérdés az, hogy hogyan, és milyen kimenetele lesz.